Maga László honlapja

4. LELKI RESTSÉG & JÓBAN VALÓ BUZGÓSÁG

 

Bevezetés

         Egy olyan főbűnről elmélkedünk ma, amelynek számtalan keresztény az áldozata, ugyanakkor nem is gondolnak rá, nem is zavarja őket.

 

Restség      (Acedia) 

         A Teremtő munkára alkotott minket, azért helyezett minket a világba, hogy az ember azt „művelje és gondozza azt” (Ter 2,15).

          A restség a hanyagságot és tétlenséget jelent. Az ebben szenvedő nem valósítja meg a Teremtő akaratát.

          „Eredj a hangyához, ó rest, és szemléld az ő útjait és tanulj bölcsességet!” (Péld 6.6)

        

         A Biblia és szentatyák elítélik és rámutatnak, a restség sok más bűn forrása is lehet.

         „Sok rosszat tanít a heverés!” (Sir 33,29)

          Aranyszájú Szent János – A restség oly fészek, melyben minden gonoszság életre kel.

          Nagy Szent Gergely – A restség anyja minden botlásnak.

 

         A restség egyik formája a lelki restség: közömbösség Isten és lelkünk iránt.

 

         Újszövetség

         „A fejsze már a fák gyökereihez ér, s azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik!” (Mt 3,10)

         Gonosz és lusta szolga megbüntetése (Mt 25)

 

         Művészettörténeti ábrázolás - Alvó férfialak szamárháton

 

         E bűnös hajlam a lelki erő hiányát jelentette, ami a középkori gondolkodás szerint alapvető dolog.

         Istentől kapta életét a világ és az ember, Ő gondoskodik rólunk és Hozzá térünk vissza. Alapvető, hogy teljes szívvel, lélekkel, akarattal, egész lényünkkel szeressük Őt. Ezt a folyamatot akadályozza a lelki restség.

          A lelki restségben az akarat megmérgeződik, elgyengül. Mennyire jellemző ez a szekularizált világban. Oly távolinak tűnik Isten, hogy sokan nem törődnek a halállal, a halhatatlansággal, az Ő akaratával.

 

          Pl. Kényelmes felnőttek; hajszolt felnőttek; kényelmes gyermekek

 

         Szent Ágoston – Sohasem lesz az a mennynek polgára, aki itt a restség barátja!

         Szent Bernát – A lelki restek élete egyenesen a pokolba tart.

         Karl Barth – A legsúlyosabb a főbűnök között.

 

           Amikor valaki egyértelműen Istentől távolodik, akkor jó esély van arra, hogy élete romba dől és visszatér a helyes irányba. Amikor viszont valaki egyszerűen megáll, egyféle lelki sekélységben él, se nem hideg, se nem meleg, akkor van a legnagyobb veszélyben.

 

          Nagy Gergely és Aquinói Tamás szerint a rest menekül. A menekülés Isten elől, a lelkünkkel való törődés elől különféle formákban fejeződik ki: a szellem csapongó nyugtalansága; bőbeszédű fecsegés; kielégíthetetlen kíváncsiság: fegyelmezetlenség; benső nyughatatlanság; tompa közönyösség; kishitűség; furcsa jóakarathiány mások iránt és állandó zúgásmorgás minden ellen, ami elevenünkre tapint, a nyüzsgés, az elfoglaltság.

 

          Dante Isteni színjátékának közepén találkozunk ezzel a bűnnel, a Purgatórium 4. szintjén. A resteknek futniuk kell.

Úgy jöttek, sarlós útjukon kerengvén,

ezek, mert bölcs szeretet s szent kívánat

sarkantyuzá lépésük, nem pihenvén.

Tüstént elértek, oly igen futának,

nyomunkba hágva csapatuk tömegje,

ketten elül - szavukba’ sírt a bánat:

„Mária késés nélkül ment a hegyre! (18. ének)

 

 

           Mária buzgó volt, szívében ott égett a vágy, hogy megossza, amit Isten vele tett. Ellentétje a resteknek.

 

         Példa - Damján Péter tanítás mellett lelki rest lett. Felismerve mondta: Mit használ, hogy az emberek nagyra becsülnek? Miért nem gondolkodsz lelked üdvének munkálásáról? Tán a jövő évre akarod-e munkát halasztani?

         Joseph Bernardin bíboros (+ 1996), Chicago érseke, a Katolikus Püspöki Konferancia elnöke. Egyszer egyházmegyéjének fiatal papjai elmondták, hogy nem törődik eleget lelki életével, nem az imádság embere. Először rosszul esett neki, majd amikor belátta, hogy ez igaz, minden nap kezdetén egy órát imádkozott, nem számított, milyen fáradt, milyen elfoglalt, mennyire nem tud odafigyelni. Élete végén két nagy keresztet hordozott: a vádat, hogy feloldja a szexuális bűnök elkövetőjét és egy hasnyálmirigy-daganat betegségét, amely végül is véget vetett földi életének. Ő őszintén, jósággal, humorérzékkel és a megbocsátás lelkületével viselt mindent. 

 

Jóban való buzgóság    (Industria)

         Istennek szívesen és örömest szolgálunk, dicsőségét erőnkhöz képest előmozdítjuk és minden kötelességünket híven teljesítjük.

         „Törekedjetek bemenni a szűk kapun!” (Lk 13,24)

         „Legyetek lélekben buzgók, az Úrnak szolgálók!” (Róm 12,11)

 

         Szentírási példák

         Lev 21,18 Sánta nem lehetett pap, mert Istenhez sietve kell járulni - Szűz Mária – Jézus – Apostolok

         Aranyszájú Szent János – Ó, mikor fogunk már egyszer annyit adni Istennek, mint amennyit a világnak adtunk; mikor fogunk az égért annyit tenni, amennyit a földért tettünk; mikor leszünk oly buzgók a jóban, amilyen szorgalmasok voltunk a rosszban?

         Szent Ágoston – Isten, aki megteremtett téged beleegyezésed nélkül, nem üdvözít beleegyezésed nélkül.

         Szent Efrém – Te mintegy kereskedésre vagy hivatva; gondod legyen hát rá, hogy a gyöngyöt el ne veszítsd, kincsedet az ellenség el ne rabolja, hajód rakományával együtt el ne merüljön, s üres kézzel ne kelljen az örökkévalóság partjain kikötni.

         Szent Anzelm – Gondoljátok meg, hogy a ti utatok az ég felé vezet, a ti Uratok és barátotok Jézus Krisztus, aki ott vár, s oda hív meg benneteket! Amíg éltek, haladtok előre, csakhogy vagy fölfelé, a mennyországba, vagy lefelé a pokolba, már amint jól vagy rosszul éltek.

 

         Pázmány Péter – Jézus korában sok egyszerű lélek szomjúhozta az Üdvözítő tanítását és fáradhatatlan munkával kereste, és fájdalmas szemmel nézem, a mi késedelmes restségünket, álmos puhaságunkat, jóra való tunyaságát. Amazok a városokat elhagyták és messzire fáradtak Krisztus után, mi pedig házunk mellett, városunk közepén álló templomba is restellünk belépni.

           Amazok munkájukat félbehagyták, hogy Krisztust keressék és kövessék, mi egy kis alkalmatlanságért, egy kis hasznocskáért az isteni szolgálatot hátra hagyjuk, mintha dolgaink között utolsó volna lelkünk üdvössége… Az isteni szolgálatban és üdvösségünk keresésében nem ímmel-ámmal, nem lágyan, restül és álmos szemmel, hanem éberen és szorgalmasan kell munkálkodnunk…

         Á, szégyenség! Á gyalázat! Egy kevés haszonért szorgalmasabban szolgálnak sokan az ördögnek, hogy sem Istennek mennyországért! Gyorsabbak sokan a halálra, mint az életre…

        1.Isten szolgálatát mindenekelőtt nagyra becsüljük. A mennyei boldogságot egy darab sáron, Istent e világon el ne cseréljük! Aquinói Tamást megkérdezte nénje, mint üdvözülhet? Azt felelé: Ha akarod! Aki a világ dolgait akarja, ha eléri, megunja és többet akar. Aki megízleli a lelki dolgokat, megelégszik kívánsága. 2. Előttünk állnak a szentek példái, kövessük őket. 3. Minden napot utolsónak tartsunk és úgy viseljük magunkat, mintha ma kellene kimúlni a világból. Minél tovább élünk, annál szorgalmasabban szolgáljunk Istennek, tudván, hogy közelebb vagyunk a naphoz, amelyen Eleibe kell menni. 4. Isten minket azért teremtett e világra, azért bélyegzett meg minket a szent keresztségben, hogy Őneki hűen szolgáljunk és elnyerjük a megígért boldogságot. Gondolj arra gyakran, mit ígértél Istennek! Azt-e, hogy az ördögnek és a világnak szolgálsz? Azt-e, hogy naponként Istent bosszantod és lelkedet rútítod? Isten tégedet az Ő dicséretére teremtett. Ez a te életed célja, ez a te hivatásod!    (Prédikáció a jóra való restség ellen; Hogy Istennek szorgalmatosan kell szolgálni) 

 

Befejezés

         Mit sántikáltok? Mit restelkedtek? Ha Isten az Uratok, Neki szolgáljatok! Ne sétáljatok, hanem siessetek, ne ballagjatok, hanem fussatok Krisztus után, hogy e világon vigasztalást vegyetek, azután a mennyei boldogság bőségével beteljetek! (Pázmány Péter)

 

 

vissza a címoldalra





magalaszlo.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérkép
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu